Végzetes ajánlat

Fák ágai takarták el a Holdat. Árnyak szaladtak körbe a területen, mint holmi megkergült rágcsálók. Enyhe szél kergetőzött a növényzetben, zúgva. Falevelek hullottak, és ágak suhogtak. Néhány sárgás szempár vált ki az árnyékból. Léptek zaja hallatszott, majd ület el a távolban. Sötét szegélyű felhők osontak az égen, és eső szagát sodorta a szél. A Lyacon erdőségek mélyén járunk, egy átlagos napon. Egy átlagos napon, amelyen átlag feletti események történnek...
Egy fekete árny mozgolódott a többi között. Az árny. Együtt mozgott a többivel, a homályba burkolózott tájon. Mégis más volt, mint azok. Határozottabb céllal tört előre a bozótban. Szeme fényesebben ragyogott. Fejét jobban felszegte... Nem félt.
A tisztás fölé fák lombjai hajoltak, teljesen beárnyékolva azt. Ezüstös pázsit borította be a talajt. Csak hogy a rétet ősi kőépítmények szegélyezték. Fél méter magas kis kőoszlopok, és egy ősi oltár, melynek letört az egyik sarka. Az oltárról ernyedten csüngött néhány vasbilincs, valamint vörös foltok szennyezték. Jobb bele sem gondolni, milyen rituálékat végeztek ott hajdanán. A kőoltáron, és mellette a fűben porlepte üvegcsék hevertek, gyanús folyadékokkal telve. Nem tudni, vajon hogyan kerültek oda...
Az árny előlépett. Sok néven nevezték. Sötét Gyógyítónak, Eltévelyedett Mágusnak, Hitetlennek, Szellemidézőnek valamint Démonokkal Suttogónak. Azonban egy nevet már születése óta viselt: Cometis.
A fekete unikornis táncos léptekkel masírozott elő az aljnövényzetből. Indák kaptak a lába után, mintha önálló életet élnének. Comet oda sem nézett, úgy kerülte ki őket. Hazai terepen járt, amelynek minden négyzetcentiméterét úgy ismerte, akár a saját a patáját.
Oroszlánfarka tekergett a háta mögött, miközben átható tekintettel nézett... a semmibe. Lábai vitték előre, mígnem az oltár mellé állt. Ugyanolyan üres, tekintettel mérte végig az üvegeket is. Unott pillantása elsiklott felettük, mintha már ezredszerre látná őket. Voltak pillanatai, amikor nem nagyon tudta mit is csinál éppen. Sokan e miatt bélyegezték őrültnek.
A zsenit, és a bolondot gyakran csak egy hajszál választja el egymástól...
Miután ezt már magában is megállapította, Cometis munkához látott. Az egyik üveg magától helyezkedett el az asztalon, a páfrányok közül előrepülve. Az unikornis szarva felszikrázott. Másik üvegcse jelent meg az asztalon valamiféle aranyporral telve.
Ebben a pillanatban feltámadt a szél. Az arany homok részecskéi kavarogtak az üvegben, míg a falevelek a szélben tették meg ugyanezt. Cometis felvonta bal szemöldökét. Ez nála annak jele volt, hogy érdeklődik valami iránt, de igyekszik nem kimutatni...
- Cerbetor - mormolta a nem létező bajsza alatt.
- Hmm... Felismertél - a hangot lehetetlen lett volna beazonosítani. Fiatalos volt, mégis ős öregnek hangzott. Másoknak végig futott volna a hátán a hideg. Comet a szemét forgatta, mintha bosszantaná a másik jelenléte. Pedig már nagyon kíváncsi volt, amaz mit akarhat tőle.
- Ajánlatom van számodra! - jelentette ki a Démon, Cerbetor. Cometis lassan fordult meg, jelezve, hogy nem érdekli a dolog, annyira, hogy sietnie kelljen miatta. Ekkor állt szemtől szemben először a másikkal. Fekete szőrzetét zöld foltok tarkították, mintha festék folyt volna le rajta. Sörénye és farka természetellenesen hullámzott. Ráadásul áttetsző volt. Szőrén keresztül látni lehetett a sötétbe burkolózó erdő körvonalait...
- Ajánlatom van számodra - ismételte az alak. Cometis a mintázatát tanulmányozta.
- Hallottam elsőre is - mondta lágy, de unott hangon az unikornis. - Mindenkinek, aki elmerészkedik idáig, komolyajánlattal érkezik... Halljam, mit ajánlanál fel, és miért cserébe! - általában ilyen beszélgetéseknél a partnere szemébe nézett. Csakhogy Cerbetor szemével vigyázni kellett. Egy nem kívánatos pillantás tőle, és határozatlan ideig bénult leszel, mint egy tehetetlen rongybaba.
- Csak nem félsz? - kérdezte mézesmázos hangon a Démon.
- Ne térjünk el a tárgytól, ha lehet! - csattant fel Cometis. Ezúttal egyenesen a másik szemébe meredt. Szarván szikrák futottak végig. Cerbetor arcán baljós vigyor vonult végig. Talán nem ez volt a legokosabb lépés, amit tehetett. Kiszolgáltatottá vált a Démon akaratának, és ezt mindketten tudták. De nem hagyhatta, hogy gyávának nevezzék, egyszerűen... nem...
- Mit akarsz tőlem? - mordult rá Comet. Folytatni akarta, amit elkezdett, és semmi kedve nem volt bájcsevejjel tölteni a drága idejét. Csakhogy képtelen volt elszakítani a pillantását Cerbetor tekintetétről. Ahogyan megfordulni is. Elég hamar a mágiája hatása alá került... Halkan fújt, kifejezve nemtetszését a fordulat iránt.
- Több tiszteletet, ha lehet! - a Démon kacagása visszhangzott az erdő fái között. Comet tiszteletlenül forgatta a szemét, tekintve, hogy nagyobb mozdulatra nem volt képes.
- Ez minden kívánságod? Ezért jöttél?
- Nem... Mint mondtam, egy ajánlat - a Démon táncos léptekkel járta körbe az unikornist. Amíg tudtam, Cometis a tekintetével követte. Értetlen volt Cerbetor akaratával szemben, és nem nyerte el a tetszését, hogy teljesen ki van szolgáltatva az akaratának.
- Szóval, az alku... - kezdte Cerbetor, mikor visszasétált, és szembe állt az unikornissal. - Úgy tudom nm jössz ki túlzottan jól a méneseddel. Én segíthetek ezen, hogy minden úgy alakulhasson benne, ahogyan te szeretnéd! Te lehetnél a vezérmén!
- Mégis miből gondolod, hogy érdekel az ajánlat? - kérdezett vissza Comet. Habár nagyon is érdekelte az ajánlat, nem fogja azt kimutatni a Démon előtt.
- Ha Te uralkodnál felettük, majdnem akkora hatalmad lenne, mint egy Démonnak! Gondolj csak bele... Te lehetnél minden idők legnagyobb mágusa. Akár uralkodhatnál Szeminarya felett! - Cerbetor izgatottan beszélt, szeme villogott.
- Egy vetélytársat szeretnél? - hunyorgott Cometis. A Démon szeméből sugárzó fény szinte elvakította, de nem bírta elfordítani a fejét, ami rettentően zavarta.
- Nem - Cerbetor közelebb hajolt, és az unikornis fülébe suttogta a szavakat. Nem mintha bárki más is tartózkodott volna a környéken, aki kihallgathatta volna őket. - Egy lelket kérek. Cserébe akkora hatalmat adok neked, amellyel legyőzhetsz mindenkit, aki neked ellent mer állni!
- Egy lelket? - kérdezett vissza Cometis unott hangon. Pedig érdekelte az ajánlat. Nagyon is...
- Egyetlen egy picike lelket. Egy ló lelkét. Akit feláldozhatok a Kőoltáron. Ennyi... - Cerbetor elhajolt, de tekintete továbbra is világított, mint a jelzőfáklya.
- Miből gondolod, hogy belemegyek?
- Én nem gondolom. Tudom, unikornis - már megint elkezdte járni a köröket Comets körül. A hangjából csöpögött a gúny. - Az a ménes megalázott. Elárult, és megvádolt téged. Torzszülöttnek nevezett. Nem akarsz bosszút állni a szégyenért? - kérdezte mézesmázos hangon a Démon. A sötét unikornis úgy érezte, melegség sugárzik a testébe. Utálta, hogy a másik pontosan a lényegre tapintott rá.
- Ne aggódj, nem kell most döntened. Teliholdig, eldöntheted elfogadod - e az ajánlatomat - Cerbetor hangja már elhalóban volt, mikor az unikornis bal oldalára ért. Comet tudta, hogy hamarosan ismét egyedül marad. Remélte, addigra feloldódik a bénulás, és nem kell a következő teliholdig szoborként álldogálnia.
- A viszont látásra, unikornis! - A Démon hangja nagyon messziről hallatszott. Majd eltűnt, mintha elfújta volna a szél. Cometis érezte, hogy a mágiát is vitte magával. Visszafordult, hogy befejezze, amit elkezdett. Úgy tűnhetett, nem is érdekli az alku.
Pedig a szíve hevesebben vert, és a gondolatai is száguldottak.
Vajon megér annyit a hatalom, hogy feláldozzon érte egy ártatlan lelket?