TÖRTÉNET - SZABÁLYZAT - MÉNESEK ÉS JELLEMZŐK

Történet

Történelem

Szeminarya. Ez a föld neve, amit évszázadok óta saját világunkban elfeledett lények uralnak. Itt még létezik a mágia művészete, mely belőlünk már rég kiveszett. Birodalom álom, és valóság határán, mely egy szigeten – fekszik, a semmi közepén. Körülveszi a Parttalan – óceán, amelynek senki sem tudja, mi van a túloldalán. Egyesek szerint csak végtelen víztömeg, míg mások szerint mindez lehetetlen, valahol véget kell érnie. Azonban, bárki, aki megpróbál átkelni rajta, sohasem tér vissza. Talán legfeljebb egy – két nap múlva sodorják vissza ernyedt testét a hullámok. A sziget elérhetetlen mindazok számára, akik tagadják a mágiát. Itt nincs helye hitetlenségnek!
Ezt a helyet mióta előtűnt a Parttalan - óceán habjai közül, lovak uralják. Jóval fejlettebb intelligenciával rendelkező lények ezek, mint a földi társaik. Különálló ménesekbe rendeződtek, fajuk szerint. Itt ugyanis némely lovaknak megadatott az a kiváltság, hogy képesek mágia használatára, és ez külsőre is látszik: az égen pegazusok szállnak, a réteken unikornisok vágtáznak, bár jóval furcsább teremtmények is előfordultak már errefelé.
A földön sokáig béke honolt. A sötét és világos mágia harmóniában megfért egymás mellett. Néhányan egyik, míg megint mások a másik mellett kötelezték el magukat. De ez az egyensúly nem bizonyult elég tartósnak…
Néhány ménes fellázadt a többi ellen, aki természetesen ellenálltak. Az ellentétek oka a mágiai és a faji különbség volt, valamint néhányan nyíltan, területszerzési célokkal támadták a többieket. A fajok és rangok tisztán elkülönültek egymástól, míg a csatározások, és a vérontások mindennapossá váltak. Egyre több ló veszett oda értelmetlenül a csatamezőn. Néhányan felismerték ezt, és igyekeztek kivonni magukat a háború szörnyűségei alól. Mások süketnek és vaknak tettetve magukat, tovább csatároztak. Így vagy úgy a viszály tovább folytatódott, és újabb életeket követelt. Ősi, régen elfeledett Démonok, Szellemek, és Őrzők kerültek elő, talán a föld tátongó mélységeiből ásták elő őket. Gonosz, és jó egyaránt ébredezni kezdett, mindezt a csatározók tudta nélkül...
Hamarosan mindenki kénytelen volt beismerni, hogy így csak az áldozatok számát növelik. A békekötés hamarosan megtörtént, azt viszont már nem mondhatjuk ki, hogy minden fél számára igazságos volt a döntés. Világosan kijelölték a határokat, amelyeket senki nem léphet át. Elvileg… Egy darabig meghitt nyugalom szállt a földterületre, és vihar előtti csend következett. A lovak külön vonultak, szentül hittek problémáik megoldásában. Az erők, melyek előtörni készülődtek, némileg lenyugodtak.
Manapság azonban egyre gyakoribbak a lázongások. A határokat többen is büntetlenül átlépték, és nem állnak meg ennyinél. A ménesvezérek hasztalan próbálkoznak tanácskozások folyamán egyezségre jutni, közöttük is egyre mélyebb ellentétek feszülnek. Néhányan már területszerzési célokkal fordulnak a többiek felé, mások nyílt haraggal néznek rájuk. Megint mások békére törekszenek, bár kevés sikerrel.
A föld alatt az ellenségeskedés hatására a szokásosnál is több ősi erő mozgolódik, nem mind nemes célokkal… Egyre több Szellemet látnak a környéken, ahogyan rejtélyes eltűnésekből sincs hiány.
Vajon képesek egyedül megbirkózni a feladattal? Vagy mindez felülmúlja hatalmukat? Egyedül egy ménes sem képes újra föld alá kényszeríteni a Feltámadtakat. Akik megpróbálják majd, elbuknak. Talán idővel rájönnek, hogy összefogással többre mennek, mint értelmetlen csatázással.

A mindennapok története

A lovak szigorú rend szerint élnek, melyet nagyban határolnak a ménesük törvényei. Egy vezérmén például teljhatalommal rendelkezik, döntéseit elméletben minden esetben végre kellene hajtani. Kizárólag bizalmasaival osztja meg titkait, akiket ő választ. A legtöbb ménesben léteznek harcosok és határőrök. Az előbbiek feladata háború esetén a terület védelme, míg az utóbbiak a határátlépőkkel foglalkoznak. Emellett előfordulnak tanítók / mágusok, akik a fiatal csikókat oktatják, fejlesztik képességeiket. Őket tanulóknak nevezzük. Gyógyítókat is sok helyen megtalálni. Különösen erős mágiával főleg a sebek ellátására és betegségek orvoslására szakosodtak. De ők sem csodatevők. A rang nélkülieket egyszerűen tagoknak nevezzük.
Minden csikónál hároméves korában jelentkezhetnek mágikus adottságok. Kivéve az unikornisoknál, ugyanis náluk ez veleszületett adottság. Ilyenkor lehet megnevezni a kibontakozó képességet. Ha ez nem jelentkezik, az egyén nagy valószínűséggel mágiátlan, nem rendelkezik mágikus adottsággal.

/A történet saját, bár az ihletet más oldalról "koppintottam" hozzá. Erről is nyugodtan lehet mintát venni, de NEM szeretném más oldalon meglátni a komplett írásomat!/

Black Demon