NEVE: Nyssa
KOR: 7 év
NEME: Kanca
VÉRVONAL: Keverék (de nem tudni milyen keverék)
MÉNES: Laynarvis
HOGYAN KERÜLT A MÉNESBE? : Legtöbb őse a Forsante ménesből származik. Egy ideig teljes jogú ménestagok voltak köztük, majd kiderült, hogy nem csak egy szarv genetikáját hordozzák magukban... Ekkor menekülniük kellett. Néhány generáción át a vadonban kóvályogtak, míg végül csatlakoztak a Laynarvis ménesbe.
RANGJA A MÉNESBEN: Bizalmas
KÜLSŐ TULAJDONSÁG: Nyssa külsőre egészen érdekesen néz ki. Távolról először a homokszőke szőre látszódhat, amely szinte az egész testét borítja. Pofája, az orrészéénél azonban halványrózsaszín. Illetve lábvégei fekete zebracsíkokkal mintázottak. "Szíjalt háta" van, vagyis gerince mentén egy fekete sáv húzódik végig a hátán. Pha, selymes szőre beborítja egész testét. Persze, ez nem azt jelenti, hogy vigyáz a tisztaságára, kifejezetten szeret homokban hemperegni, mint valami kerge kiscsikó. Szürkéskék szeme olyan, akár a viharhoz készülődő égbolt. Egy szval elég különleges színe van. Alatta feketésebb folt látható, bár ez csak apróság. Hosszú, göndös sörénye a nyakára hullik. Bár ez olyan kócos, hogy soha az életben nem lehetne kibontani. Farka is hasonlóan néz ki, csak azt már szinte a földön húzza. Selymes szőrével ellentétben, hosszúszőrei olyan durvák, akár a drót. Talán legérdekesebb ismertető jegye a homolokából előre meredő két, görbe, fekete szarv. Ezek ugyan hasonlítanak az unikornis szarvakra, de egy teáskanálnyi mágia sincsen bennük. Ami a testfelépítését illeti, se nem túl izmos, ahogyan gyorsnak sem mondható. Azonban némely Laynarvis mének szerint kifejezetten helyes kis kanca. Ezt használja föl legtöbbször, valamint az eszét. Ugyanis testi erőből erősen hiányt szenved...
BELSŐ TULAJDONSÁG: Amilyen érdekes külsőre, a semélyisége sem kevésbé átlagos. A legtöbben azt hiszik róla, nem több egy csinos pofinál, aki naiv módon minden cselnek bedől, és minden bóktól elájul. Nos, igen ezt az oldalát mutatja mások irányába. Csakhogy a valóságban ennél jóval összetettebb személyiséggel rendelkezik. Valójában rideg és számító. Miközben szemérmesen, és bárgyn vigyorog valaki szemébe, lehet, éppen azon töri azt a formás fejecskéjét, hogyan tegye el láb alól. Sok titka van, amit senki nem ismer. "Én vagyok a vezér bizalmasa, nem pedig fordítva" szokta mondani, jelezvén, hogy bár ő tudja vezérének sok titkát, amaz még messze nem ismeri eléggé. Legfeljebb ha képességével a szívébe nézne. Elég ravasz, legtöbbször már előbb ismeri ellenfele lépéseit, mintsem az megtehetné azokat. Szereti a háttérből rángatni a szálakat, úgy, hogy senki ne ismerje fel a benne rejlő valódi veszélyeket. Azonban néha kissé elbízza magát, azt hiszi mindentudó, és ilyenkor csúsznak ki a dolgok legkönnyebben a patái közül. Ekkor elég nagy káoszt tudnak okozni a dolgok körültötte, ő pedig tehetetlenül nézi, ahogyan a tervei a szó szoros értelmében dugába dőlnek. Ez bosszantja a legjobban. Remekül szinészkedik, azt azonban rühelli, ha valaki átlát mesteri álcáján. Az a természete, amit mások felé mutat, kedves, viszont kicssit butuska. Valódi személyisége sem kevésbé kedves, azonban mépes mosolyogva a lóra hozni a világvégét. Egyébként szinte bármilyen természetet elő tud hozni magából, elég egy kicsit akarnia... Egyszóval hiába a szép kinézet, megéri tőle óvakodni...
FÉLELMEI: Minden személyiségének más félelmei vannak. Az első számú, amit mások fel mutat, mindentől összerezzen: ha sötét van, ha magányos, vagy ha lehullik egy falevél. Ellenben valódi éne (már ha van ilyenje) szinte semmitől nem riad vissza. Kivéve a tűztől, bár ez visszavezethető eléggé viharos múltjára is...
APJA NEVE: Oony
ANYJA NEVE: Mia
Egyéb rokonai: Wyta öccse (igényelhető)
ELŐÉLETe: Nysssa csikókora elég átlagosnak mondható. Az apja, annak szüleivel letelepedett a Laynarvis ménes területén, ahol egy csinos kancával szűrte össze a levet. A kis "kaland" eredménye Nyssa. Félig unikornis, félig... a fene tudja mi! Nem mintha ezért ebben a ménesben kiközösítés tárgyává vált volna. Elfogadták úgy, ahogyan volt. Egy ideig nem kellett tartania senkitől, ahogyan taktikáznia sem kellett. Olyan lehetett, amilyen valójában. Három évvel a saját születéseután megszületett öccse is: Wyta. A két csikó kezdettől fogva nem jött ki jól egymással. Wyta túl szabadságmániás, és önérzetes volt. Aztán egy szörnyű éjjelen minden megváltozott. Álmot látott: szülei, akik amolyan felderítők voltak, egy rajtaütésben vettek részt a Cornus ménes területére. Igen ám, de falba ütköztek. Tűzfalba. Az erdő lángokban állt. Semmi, ami élt és mozgott, nem jutott ki onnét élve. Mágikus tűz volt, azonban elég hihetetlen, hogy valaki megidézte volna. Az elemmágusok ugyanis már évszázadok óta kihaltak. Nyssa szinte látta a rémületet szülei, és a többi ménestag szemében, amikor rájöttek arra, számukra nincs menekvés, a földi katlanból. A csikó verejtékben úszva ébredt. Másnap reggel megérkezett a hír, szülei, és még sok más Laynarvis tag odaveszett egy relytéjes tűzben, a Cornus ménes területére menet. Nyssa teljesen összetört. Nem hitte el, hogy amit látott, valóságos volt. Napokig maradt távol a ménestől. A gondolataiba merülve járta a vidéket. Ekkor halt meg benne valami. Az a Nyssa, aki eddig volt... Személyisége két részre, majdhogynem két külön személyiségre esett szét. Persze ezeket kedve szerint váltogatta, de olykor maga sem tudja melyiket használja éppen, vagy túlságosan beleéli magát valamelyik személyiségébe. Ilyenkor nehéz volt visszatérnie a valósághoz... Jópár hétig tartott végre kezelnie őket. Csak ekkor tért vissza a méneshez.. Elkésett. Az öccse, Wyta, aki igen csak forrófejű volt, összeakaszkodott az akkori ménesvezérrel. Természetesen vesztesen jött ki a harcból. Ezért el kellett hagynia a ménest. A kitaszítottak kitaszítottja lett. Nyssa nem állt vele olyan szoros kapcsolatban, hogy utána menjen, és marasztalja. Azóta sem látta őt. Nehéz munkával, és sok hazugsággal küzdötte fel magát a bizalmasi posztig. Most már elérte azt, hogy szava ér is valamit... Azonban a tűzről sokszor azóta is rémálmok kísértik. Nem tudja túltenni magát a szülei elvesztésén.
|