Neve: Noctis (ejtsd: noktisz)
Kor: 6 év
Neme: kanca
Vérvonal: tisztavérű (mintás/ijesztő külsővel rendelkező ló)
Ménes: Svarra
Hogyan került a ménesbe?: tulajdonképpen már a ménesben született. Legősibb rokonai valamikor vándorok voltak, akiket különös külsejük miatt kitagadott a saját ménesük. Hamarosan megalapították saját ménesüket, egy addig élhetetlennek tartott vidéken. Nem sokára többen is csatlakoztak hozzájuk, hamarosan létszámban vetekedhettek a többi méneseiével. Közöttük más törvények uralkodtak, mint a többi vidéken. Noctis felmenői között legtöbben magas rangot tölöttek be a ménesben, jópár vezérmén is akadt közöttük, így mondhatni a csikói is egy ilyen helyzetbe született bele, de még így is nehéz dolga volt.
Rangja a ménesben: vezér (vezérkanca?)
Mágikus képességének neve: viharidézés
Képesség leírása: ez egy olyan képesség, amelynek a legtöbbször elég kevés hasznát veszi gyakorlatban. Leginkább érzelemfüggő. Ha Noctis dühös, ebből könnyen kerekedhet kisebb zápor a térség felett, bár csak akkor, ha valóban nagyon felbosszantották. Egyébként néha elég egy haragos szikra a szemében, és az villámként tükröződik vissza az égen. És, bár ez néha jól jön meggyőzésnél, komoly harc esetén nem sok haszna van.
Mágia erőssége: gyenge
Mágia fajtája: inkább a sötét mágia irányába hajlik
Külső tulajdonság: Noctis nem az a kanca, akinek mindene a külseje. Elég különös jelenség, annyi szent. Teste nagy részét homokszín szőr borítja, amely szinte már albínóan fakó. Egészen selymes bunda ez, ha fúj a szél, még ezen is látszik, akár a kiskacsa tollpihéin. Lábvégei sem sötétednek el, mindenhol ilyen szőrzet fedi, leszámítva a fejét, amely kicsit már nehezebb eset... Első sorban a feje arabos csukafej, de nem is ez a legkülönösebb rajta. Homlokától orrnyergéig egy fekete fort húzódik a pofáján, amely az orrlyukaiig elnyúlik. Ajkai rózsaszínek. Innen is húzódik egy minta, amely leginkább egy füzérhez hasonlít. Ez egészen a sörénye alá benyúlik, majd a másik oldalon folytatódik, mint valami különös kötőfék. A szeme körül szintén egy érdekes dísz található, melyet érdemes közelebbről megvizsgálnunk: ez egy körhöz hasonó minta, amelyne belső része sötétebb rózsaszín, mint az arcának többi része. Ez is megismétlődik minkét oldalon. A szeme azonban még ennél is különösebb: ugyanis mindkettő teljesen lélektelen, és fehér, mintha vak volna. Persze, ez cseppet sem valószerű, hiszen tökéltetesen lát velük, de ettől mégis kísértetiesebbé válik a külleme, mint másoké. A fülei között vörös rózsákból font koszorú található, amely különös módon sohasem hervad el, pedg valódi virágokból áll. Ezen a ponton még kellene néhány szót ejtenünk cseppet sem átlagos hosszúságú hosszúszőreiről (sörényéről és farkáról) amelyek testéhez hasonlóan világos krémszínűek. Sörénye általában lágyan omlik a nyakára, de ennél jóval tovább lóg, majdnem a térdéig. Farkával ugyanez a helyzet, csakhogy ezt már a földön húzza maga után. Mindkettő hullámos, majdnem göndör. Kicsi, de annál keményebb krémszínű patái vannak, melyek nem csak köves területre, akár rúgásra is éppen megfelelőek. Ha távolabbról nézzük, az egész ló nagyon harmónikus látványt nyúlt. Vékony, hosszú lábaival kecsesen lépdel, és hosszan elnyújtva vágtázik. Különösen szép kancának számított egykoron. Vékony, testalkatú, de azt nem mondhatnánk rá, hogy sovány, és kanca létére némi (sok) izomzat is található testén. Kissé alacsony, bár ezt könnyen képes palástolni.
Belső tulajdonság: határozottan nem az a típus, akivel érdemes lenne ujjat (patát) húzni. Nagyon határozott, ha valamit eltervezett véghez is fogja vinni, tűzön - vízen át, akkor is ha mindenki kételkedik benne. Hangulatváltozásairól híres, mint azt mindjárt ki is fjtem bővebben: szóval Noctis alap esetben nyugodt, megfontolt, és határozozott kanca, aki éppen igyekszik elérni a saját maga által kitűzött célját. Azonban ha valaki felidegesíti, akkor nagyon ingerlékennyé válik, és olyankor a tökéletesben is talál hibát, és mindenkihez van egy - egy keresetlen szava. Ilyenkor napikig tart míg újra lehiggad, ezekben a napokban pedig úgy viselkedik, mint egy időzített bomba, vagy egy kitörésre kész vulkán. Máskor viszont nagyon maga alatt tud lenni. Ekkor nem foglalkozik mással, csak a saját, általában elég nagy méretű, problémájával. Ebben az esetben a ménes borús időre is számíthat. Ha valaki ilyenkor látja a kancát, szinte megrémülhet tőle, ugyanis csak meredten néz maga elé üveges, fehér szemeivel, mint valami fantom. Ilyenkor a legtöbben inkább kerülni szokták. Megint máskor rájön a kalandozhatnék. Ilyenkor vissza sem lehet tartani, megy a saját feje után, és tiltott területeket jár be egymaga. Egyébként pedig nem az a társasági lény. Persze, sokszor keresi a ménese társaságát, demég többször látni gymagában galoppozni, vagy inkább egy kisebb csapat élén. Az a típus, aki nem tűr elentmondást. Tehát ha úgy esik kész megküzdeni a rangjáért, és a becsületéért, nem fogja ezt a feladatot másra bízni. Ha fontos döntést kell hoznia, legtöbbször napokra elvonul, mert nem akart elhamarkodottan dönteni. Mikor visszatér, általában már megszületett fejében a döntés, legtöbbször már haditervet is készített mellé. A külsejével egy időben nem volt elégedett, sőt utálta amiért így kell kinéznie, de egy idő után megszokta, sőt mondhatni megkedvelte kissé félelmetes kinézetét. Ez is egyfajta tekintélyt kölcsönöz neki, az elmondása alapján, és valószínűleg igaza van. Noctis sohasem beszél a levegőbe, és nem hazudik. Ha valamit kimond, az úgy is lesz, akár ígéretről van szó, akár bármi másról. Néhányan félnek tőle, bár szerinte ok nélkül, hiszen a saját ménesének igyekezett mindig, mindent megadni amire a benne élőknek szüksége volt. Érzelmeit általában csak a legszélsőségesebb esetekben mutatja ki: ha nayon maga alatt van, vagíy valami tényleg felbosszantotta. Bár nem rohan fejjel a falnak, mgis hajlamos meggondolatlan döntéseket hozni, amit később mások bánnak meg. Néha alábecsüli az ellenfeleit, és erre elég nehéz rácáfolni. Viszont ha sikerült, feltehetően csodálni fogja az illetőt. Azt viszont utálja, ha valaki vele érezteti, hogy alsóbb rendű. Általában segítőkész, de nem érdemes mindig tőle várni a világmegváltást, mert egy idő után megelégeli azt.
Félelmei: leginkább attól tart, hogy nem lesz elég jó vezére a ménesnek. Hogy tenni fog valami olyasmit ami káoszba sodorja a ménest, vagy még inkább elpusztítja azt. Ugyanakkor azt sem szeretné, ha az ő irányítása után, mikor már átadta az uralmat valaki másnak, rossz patákba kerülne a birodalom sorsa.
Apja neve: Tnee
Anyja neve: Wyne
Egyéb rokonai: bátyja, Seymoor
Előélete: szülei második gyermekeként született. Mivel apja nagy reményű mén volt, mindenképpen szeretett volna egy erős méncsikót maga mellé, aki majd eléri azt, amit ő is, vagy talán még annál is többet. Ez meg is adatatott neki, mikor világra jött első csikójuk, Seymoor. Tökéletes méncsikónak tűnt, erős, bátor, tanulékony. Mivel Tnee, az édesapjuk volt a ménes vezérének bizalmasa, szinte biztosra vette, hogy annak halála után ő, vagy az ő csikója kerül majd hatalomra ezért nagyban edzette Seymoor - t, tudván, hogy egyszer nagy dolgokra lesz hivatott. A csikó remeül fejlődött. Hamarosan megszületett második csikójuk is, Noctis. Az ő esetében is egy erős méncsikóban reménykedtek a szülők, így eléggé le voltak törve, mikor egy gyönge kancacsikót pillantottak meg. Ekkoriban még csak a fekete folt látszott az orrán a különös mintázatából. Noctist már az első pillanattól kezdve kutyába sem vették. Örökké csak a testvére árnyékában élhetett, miközben őt úgy tartották számon "Seymoor húga" . Bár testvére nagyon szerette, ő is csak óvni próbálta, és igyekezett arrafelé terelni amerre szerinte egy "gyönge kancának" mennie kellene. Egyszóval gyógyítónak nevelte. De a csikónak szemernyi tehetsége sem volt ehhez, inkább robbanó főzeteket sikerült gyártania. Hamarosan megelégelte ezt. Hosszas kérlelés után bátyja beleegyezett abba, hogy megtanítja mindarra, amit ő is tanult. Maga is meglepődött, mikor a nála négy évvel fiatalabb testvére minden mozdulatát tökéletesen tudta utánozni. Talán Noctis négy éves lehetett, mikor a vezérmén múló szeszélye miatt bátyját beválogatták a seregbe. A seregbe, amely a Forsante ménes ellen vonult. A kancacsikó nem tudott ellenállni a kísértésnek, és beállt közéjük, ahogyan szülei is, bár azok biztosra vették, hogy meghal már a csata első perceiben. Ebből kiderült, hogy sohasem rejtették véka alá, mennyivel jobban szeretik Seymoort Noctisnál. Már ha szerették valaha egyáltalán. Elég nagyot tévedtek így. Már a csata első pillanataiban elveszítette szeme elől a többieket. Csak a kiálltásokat és a patadobbanásokat hallotta, melyek egy felkavarodott porfelhőbe vesztek. A harc hevében valahogyan egy Forsante mágussal került összetűzésbe. És le is győzte, viszont az megátkozta. Tulajdonképpen ekkor vált olyanná a külleme, amilyen most is. Végül vesztesen kerültek ki a harcból, és kénytelenek voltak visszavonulni. Noctis attól fogva sohasem lett már a régi. Sem a külleme, sem a szíve. Apja meghalt, anyja pedig végzetes sebet kapott. Pár nappal később ő is követte a halálba. Seymoor szinte sértetlenül megúszta, viszont nagyon letörte, hogy nem volt képes megvédeni a családját. Lázasan próbált megoldást találni, és eltűntetni a testvérét súlytó átkot, de kudarcot vallott. Nem csak ez volt a probléma: az ütközetben odaveszett az akkori vezérmén is, így a ménesben eluralkodott a káosz. A lovak Seymoort választották vezetőjükké, aki azonban nem akarta vállalni az ezzel járó felelősséget, és meg akart szökni. Csak Noctis vette ezt észre, és még akkor, este megszületett a döntés: Noctis átveszi bátyja helyét, mint vezér, hiszen ő mindig erre vágyott, míg Seymoor kötöttségek nélkül akart szabad lenni. Eltartott egy darabig míg a ménes tagjai megbékéltek a döntésével, és jóval többször kellett bizonyítania a rátermettségét, mintha csődör lett volna, azonban végül mind elfogadták. És Noctis lett a ménes első vezérkancája...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
