/a zöldes lóról van szó/
Neve: Kyron (ejtsd: kájron)
Kor: 5 év
Neme: mén/csődör
Vérvonal: keverék (a felmenői közt Alios - ok is voltak, de ez nem látszik rajta)
Ménes: Svarra
Hogyan került a ménesbe?: Kyron ősei különös módon, kezdetben, az Alios ménesben ltek, mint sem sejtve arról, hogy génjeik nem egészen egyeznek a töbi ménestagéval. Mágia sohasem fordult elő a családban, ezért ez sem árulkodhatott másról. Mikor megszületett Kyron nagyapja, akkor derült fény erre. A csikónak mocsárzöld volt a szőre, és indaminták futottak végig a testén. Az Alios ménes ezt nem tolerálta túlságosan. Így elűzte a csikót, és annak szüleit. Az elkeseredett család így talált a Svarra ménesre, akik befogadták maguk közé az újszülött csikót, viszont a szülőknek nem volt maradásuk: koborként élték le életüket.
Rangja a ménesben: tag
Külső tulajdonság: Kyron tipikus szépfiú. Szőre, teste nagy részén világos - mocsárzöld, ahogy családjában mindenkinek. Hasa alján valamivel sötétebb, ahogyan pofájánál is, bár ez az orrészhez érve kivilágosodik. Lábvégei szinte feketék, vagyis nagyon - nagyon sötét zöldek. Ha jobban megnézzük, a mént tökéletes rejtőszínnel áldotta meg a sors, ami a lápvidékeken különösen jó szolgálatot tesz számára. Mindössze sörénye árulkodhat helyzetéről: az ugyanis narancssárga, már távolról látszik. Sörénye oldalt elég rövid, enyhén hullámos, míg egy hosszabb tincs - ami talán az üstöke akar lenni - a szemébe lóg, ez szerinte vagány kinézetet kölcsönöz külsejének. Ellenben a farka hosszúra nőtt, és szinte teljesen göndör, ez leginkább a végénél látszik. Tulajdonképpen sötétzöld színnel indul, majd a vége felé fokozatosan kivilágosodik, és ugyanolyan narancssárgává válik mint a sörénye. Kicsi, fekete patái a biztos lépéseket biztosítják számára. Szeme sötétsárga, és inkább hasonlít egy hüllő, mintsem egy ló szeméhez. Szereti magán ezt a részletet, mivel tulajdonképpen más ijesztő nincs is rajta. Farrészén egy villámszerű világosabb zöld minta található, tetején egy kör alakú folttal, amely "díszíés" csak akkor látszik rajta, ha különösen közel hajolunk a testéhez. Jobb mellső lábának belső részén egy alig észrevehető, félhold alakú heg virít, amit nem reklámoz különösebben. Tulajdonképpen vékony testalkata van, amivel inkább futni tud, mint harcolni. Oldalán szinte kiütköznek a bordái. A többieknek sokszor büszkélkedik az izomzatával, ami ott van ugyan, de testalkata miatt inkább a futásban segíti, mintsem a verekedésben. Kissé lányos, homorú feje van, talán éppen ezt próbálja árnyékolni szemébe lógó loboncával.
Belső tulajdonság: Kyron nem csak küllemre, belsőre is eléggé különbözik az átlagtól. Kedveli a társaságot, szinte mindig körbe veszi magát néhány társával, akik rendszerint úgy mennek utána, mintha mézes madzagot ráncigálnának az orruk előtt. Elég nagy tehetsége van mások manipulásához, akik pedig szinte isszák minden szavát. Nem csak szemei ravasz kinézetűek, neki is van egy amolyan róka jelleme. Tipikus nagydumás, aki képes addig tekergetni a hazugságot, míg valami módon az igaz nem lesz. Véleményét nem titokolja el, sőt általában nagyon hamar kinyilvánítja az, egy gúnyos megjegyzés, és kacaj kíséretében, amit persze a társai is azonnal visszazengenek. Egyébként nem rossz szándékú ő, de néha nincs tisztában tettei következményével, és úgy gondolja mások sértegetése a baráti társasága előtt nagyon "menő". Persze ezért később a lelkiismerete gyötri. Legtöbbször előbb cselekszik - általában valami hatalmas méretű ostobaságot - és csak ez után jut eszébe gondolkodni, rendszerint már túl későn. De képes úgy beállítani még a hibáit is, mintha jó tulajdonság lenne. Nem sokat akar változtatni magán, szerinte ő a maegtestesült tökéletesség, ebből valószínűleg az is látszik, hogy enyhén egoista. Aki nem ér fel a szintjéhez, azzal kicsit ekezelően bánik ezzel semmit nem tud tenni. Azonban azok, akik nála valamiért erősebbek, vagy magasabb rangúak, azokat kerüli, nem akarja, hogy bárki lássa olyankor, mikor nem a helyzet ura. Sajnos, nem képes megállapítani, mikor, miből elég, így van ez mind a sértegetésekkel, az ellenkezéssel, és körülbelül mindennel. Ha már így szóba került, Kyron imád ellenkezni, ha mondanak neki valamit, vagy tiltják valamitől, legtöbbször csak azért is megteszi. Hogy miért? Pusztán mert az ellenkezőjét látja jónak. Ilyen hozzáállással szinte minden hülyeségbe bele lehet vinni, és csak akkor veszi észre, hogy baj van, mikor az már tényleg bekövetkezett. Nem szokása feladni, viszont ha valami sokáig nem sikerül neki, hajlamos dühbe gurulni és hagyni az egészet. "Megbocsát, de nem felejt típus" vagyis képes valakivel halálosan összeveszni, majd egy nappal később már bőszen vigyorogni az oldalán. Viszont ha valaki sokáig játszadozik a bizalmával, az egy idő után megtapasztalhatja a haragját. Ezzel el is értünk arra a pontra, hogy Kyronnal nem ajánlatos összeveszni, sem a bandájával, ilyenkor könnyen megkeserítheti az illető életét. Allapvetően jóindulatú fiatal mén, aki azonban nem tudja rendesen kifejezni magát, így gyakran bunkónak, és ostobának tűnhet. Ha megkérik szívesen segít, bár később hangsúlyozni, és nagyítani fogja saját szerepét az ügyben...
Félelmei: Kyron feltehetőleg legmélyebb félelme a magány. Nem igazán tudja miért pont ez, mindenesetre talán ezért nem látni sohasem a külön bejáratú miniménese nélkül. Napközben még nincs ezzel túl sok probléma, talán nem szorong jobban egyedül az erdőben, mint bármely társa, azonban éjszakánként képes halálosan félni egyedül. Nem mintha ezt bárkinek bevallaná, ha nyíltan rákérdeznénk, minden erre irányuló "vádat" tagadna.
Apja neve: Shion
Anyja neve: Siebel
Egyéb rokonai: -
Előélete: családi történetét ott folytatom, ahol abbahagytam: szóval nagyapja bekerült a Svarra ménesbe, miközben annak szülei kóborként élték le fennmaradó életüket. A fiata csikó (alias Kyron nagyapa) hamar beilleszkedett a ménesbe. Időval kiderült, nem csak a különös kinézet génje lappangott a vérvonalában, hanem némi, nagyon - nagyon gyenge gyógyító mágia is. Ez a képesség később az utódaiban is öröklődött, ahogyan megkapta ezt Kyron édesapja, Shion is. A méncsikóban már jóval erősebben volt ez jelen. Hivatásos gyógyítóvá vált, és segítette a népét. Végül egy szintén gyógyító kancával kötötte össze az életét. Első, és egyben egyetlen csikójuk születését mindketten nagy örömmel várták. Később már nem volt ilyen nagy a vidámság, mikor a kanca, Siebel, és kis hílyán a születendő csikó is belahalt a szülésbe. Kyron több napig élet és halál között lebegett, míg végül több gyógyító együttes hatalmával sikerült életben tartani. Sajnos édesanyjához már ez is kevés volt. Az apa, persze örült gyermeke születésének, ugyanakkor aggódott is: mit fog ő kezdeni egy fiatal csikóval? Hiszen fogalma sem volt róla hogyan neveljen egy fiatal csikót... Így nevelését a többi társára hagyta, ő csak néha látogatta sajt fiát. Úgy gondolta, ha nagyobb tapasztalatúak nevelik, Kyron - ból majd figyelmere méltó mén fejlődik. Nagyobbat nem is tévedhetett volna! A fiatal mindezt úgy értelmezte, apja nem tart igény rá, és gondolkozni kezdett: vajon miért? Talán nem elég erős, a küllemével van baj? Talán nem elég okos, vagy befolyásos? Ekkor pedig, az addig befelé forduló, szerény méncsikóból egy csapásra vagány, belevaló lett. Többeket maga köré gyűjtött, és tudat alatt így igyekezett bizonyítani apjának a saját rátermettségét. Ő azonban intette a fiát, tudta, hogy előbb, vagy utóbb rossz társaságba fog keveredni. Sokszor több napra eltűnt, és én most leírom azt, amit a ménesből a legtöbben nem tudnak, és amit ő sem reklámoz különösebben: kóborokkal "lógott" együtt. Nagyon menőnek képzelte magát, mikor a ménes határain kívülre csatangolhatott. Szabadon. Ezzel a nagy szabadságérzetével végül Cornus ménes területére tévedt, és pechjükre pont összetalálkozott egy jól szervezett határőrcsoporttal. Újdonsült "barátai" természetesen cserben hagyták, és a saját irhájukat mentették. Megúszták némi futással a határig, és némi sértéssel. Nem úgy Kyron, aki még leállt veszekedni a határőrcsapat vezérével. Ennek következtében alaposan elintézték. Jópár rúgást, és harapást kapott, a megaláztatásról nem is beszélve. Azután néhány gyúnyos szó a vezér részéről, majd semmi... Mikor magához tért, a terület határán találta magát, ahová feltehetően vonszolták. Több sebből vérzett, szédült, és teljesen egyedül volt. Még néhány napig magában bolyongott a senki földjén, majd valahogyan haza keveredett. Soha, senkinek nem beszélt a "kalandjáról". Sebei hamarosan begyógyultak, csak egy apró heg maradt utánuk a mellső lábán. Azonban büszkesége örök csapást szenvedett. Mindig, mikor eszébe jut az eset, ok nélkül kezdi csikorgatni a fogait, és újra, meg újra bosszút esküdik - amiből később persze nem lesz semmi, mindössze üres ígéret.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
